Főállású kisadózó - Nyugdíj

Főállású kisadózó szolgálati ideje. Példával

A főállású kisadózó a nyugdíjjogosultsághoz teljes szolgálati időt szerez, azonban ha csak a havi 50 ezer forintos átalányadót fizeti, a nyugdíj összegének kiszámításakor arányosítják a szolgálati időt, ezért kisebb ellátásra számíthat.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 39. § (1) bekezdése meghatározza, hogy ha a biztosítottnak a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)–b), g) pontja és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény értelmében teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat – elért, nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a 20. § alkalmazása során a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkor érvényes minimálbér arányával. A fent említett szakasz második bekezdése pedig meghatározza, hogy az (1) bekezdés rendelkezéseit a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.

Mint az a fentiekből is kitűnik, a nyugellátás megállapítása szempontjából elkülönül a nyugdíjjogosultsághoz (Tny. 18. § (2) bekezdés b) pontja, 18. § (2a) pontja szerinti saját jogú nyugdíj) figyelembe vehető szolgálati idő, valamint a nyugellátás összegének (Tny. 20. §) megállapításakor – a mérték megállapításakor – figyelembe vehető szolgálati idő tartama.

A nyugdíjjogosultsághoz figyelembe vehető szolgálati idő megállapításánál a biztosítási idő teljes időtartamát kell figyelembe venni, ezzel szemben a nyugellátás összegének megállapításakor a Tny. 39. §-ban rögzített arányos időtartamot kell figyelembe venni.

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) vonatkozó rendelkezései szerint a kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után havi 50 ezer tételes adót fizet. Ugyanakkor a vállalkozás magasabb, havi 75 ezer forint összegű, tételes adó megfizetését is vállalhatja.

Havi 50 ezer forintos tételes adó megfizetése esetén, a társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során, a főfoglalkozású kisadózó járulékalapot képező jövedelmeként, 2016. december 31-éig havi 81 300 forint, 2017. január 1-jétől havi 90 ezer forint, 2018. január 1-jétől pedig havi 94 400 forint vehető figyelembe.

A fentiektől eltérően, havi 75 ezer forintos tételes adó megfizetése esetén, a társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során, a főfoglalkozású kisadózó járulékalapot képező jövedelmeként, 2016. december 31-ig havi 136 250 forint, 2017. január 1-jétől havi 150 ezer forint, 2018. január 1-jétől pedig havi 158 400 forint vehető figyelembe.

Figyelemmel a minimálbér 2016. december 31-éig hatályos összegeire (2013. évben havi 98 ezer, 2014. évben havi 101 500, 2015. évben havi 105 ezer, 2016. évben havi 111 ezer forint, 2017. évben 127 500), valamint a 2018. január 1-jétől hatályos (havi 138 ezer forint) összegére, elmondható, hogy amennyiben a kisadózó vállalkozó nem él a Katv.-ben rögzített lehetőséggel és havi 50 ezer forint tételes adót fizet, úgy abban az esetben a Tny. 20. §-a szerinti nyugdíj mérték megállapításánál szolgálati idő tekintetében kizárólag az adott időtartam arányos részét fogja megszerezni, a nyugdíjjogosultság szempontjából természetesen a teljes időtartam figyelembe vételre kerül majd szolgálati időként. Ezzel szemben, amennyiben él a választási lehetőségével és havi 75 ezer forint tételes adót fizet, úgy abban az esetben már mind a nyugdíjjogosultság, mind a nyugdíj mértéke szempontjából a teljes időtartam kerül majd szolgálati időként figyelembe vételre.

Példa a katás szolgálati idő számításra
1954. június 30-én született személy 1976. január 1-jétől 2016. december 31-éig terjedő időben fennállt biztosítási jogviszonyai alapján összesen 38 év nyugdíjjogosultságnál és nyugdíj összegének kiszámításánál figyelembe vehető szolgálati időt szerzett.

2017. évben januártól december 31-éig főállású kisadózóként havi 50 ezer forint tételes adót fizet, azonban 2018. januárjától magasabb összegű adó megfizetését vállalja, havi 50 ezer forint helyett havi 75 ezer tételes adót fizet. Mivel az 50 ezer forint tételes adó megfizetéséhez 2017. évben havi 90 ezer forint figyelembe vehető nyugdíjjárulék alap tartozik, mely összeg kevesebb a 2017. évi minimálbér havi – 127 500 forint – összegénél, ezért a 2017. januártól december 31-éig terjedő időre a nyugdíj mértéke szempontjából arányos szolgálati időt szerez, viszont nyugdíjjogosultság szempontjából a teljes időtartam szolgálati időként beszámításra kerül. 2018. január 1-től, mivel a havi 75 ezer forint tételes adó megfizetéséhez havi 158 400 forint a figyelembe vehető nyugdíjjárulék alap, mely összeg magasabb a 2018. évi minimálbér havi – 138 ezer forint – összegénél, mind a nyugdíjjogosultság, mind a nyugdíj mértéke szempontjából a teljes időtartam szolgálati időként figyelembe vehető.

A fenti nyugdíjjárulék-alapot képező keresetek alapján az adott személy 2018. december 31-én a saját jogú nyugellátásra való jogosultsága megállapításához figyelembe vehető szolgálati ideje 40 év – 2016. december 31-éig megszerzett 39 év + 2017. évre 365 nap + 2018. évre 365 nap.

A példa szerinti személy viszont, amennyiben 2019. január 1-jétől kérné megállapítani a saját jogú nyugellátását, a nyugellátása összegének kiszámítása tekintetében csupán az alábbi szolgálati idővel fog rendelkezni:

• 2015. december 31-éig szerzett 39 év,
2017. évre: a nyugdíjalapot képező éves jövedelem, azaz a katás ellátási alap tizenkétszerese (90 000x12= 1 080 000 forint) és az éves minimálbér (12x127 500 forint=1 530 000 forint) hányada (1 080 000 forint / 1 530 000 forint = 0,7058) megszorozva az adott időszak (naptári év) naptári napjainak számával (365 x 0,7058=257,64 kerekítve 258), nem 366, hanem csak 258 nap szolgálati időt szerez.
2018. évre: 365 nap szolgálati időt szerez, mivel a katás járulékalap, a magasabb összegű tételes adó megfizetése miatt, meghaladja a minimálbér összegét.

A példa szerinti személynek a nyugdíj összege kiszámítása szempontjából figyelembe vehető szolgálati ideje 2018. december 31-én összesen 39 év 258 nap lesz, mely alapján nyugellátásként 2019. január 1-től az átlagkereset 78,5 százaléka illetné meg, míg abban az esetben, ha az adott személy nem rendelkezne arányos szolgálati idővel – tehát 40 év szolgálati idő lenne figyelembe véve a nyugdíj számításakor is –, nyugellátásként az átlagkereset 80 százaléka illetné meg.

Letölthető dokumentumok

Itt könnyedén letöltheti,
ami szükséges!